A Netflix legnagyobb októberi, sőt, novemberi és decemberi dobása kétségtelenül a The Queen's Gambit, azaz A vezércsel volt. A történet szerint van egy rendkívüli sakktehetséggel megáldott - édesanyját egy öngyilkossági kísérletként előidézett autóbalesetben elvesztett - gyerek, aki az árvaház gondnokától megtanul játszani, nevelő szülőkhöz kerül, elkezd versenyekre járni, nyerni, hírnevet szerezni, majd megveri a világ legnagyobb sakkozóját. Ennyi, jó sztori, vége. A történet, ha elég pongyolán is, de tényleg leírható egy ilyen kacifántos mondatban. Nem azt mondom, hogy nem voltak még plusz érzelmi töltetek, de grandiózus filmes fordulatok, történetmesélési csavarok nem nagyon akadtak. Sőt, a családi vonal erőltetése inkább fölösleges, mint plusz drámai. Pedig pont erről kéne szólnia, illetve ezt kéne kihangsúlyozni A vezércselnek, hogy egy az érzelmeivel küzdő kislány, hogyan lesz többször, több módon is szenvedélybeteg, hogy végül rájöjjön, hogy sem a nyugtatók szedése, sem az alkohol vedelése nem köti le, csak a sakk.

Ezzel el is értünk a problémához, hogy legkevésbé sem erről szól a sorozat. Mármint csak akkor jövünk rá, ha elkezdjük lehámozni a sakkozós rétegeket. Ez azért is különösen nehéz, mert A vezércsel beindított egy őrült marketinggépezetet.

Összegezve: hirtelen mindennél menőbb lett a sakk.

Ezzel nem is lenne alapvetően baj, hisz én is a már kialakult hype miatt kezdtem el és néztem végig minden gond nélkül a sorozatot. Csak a felénél kezdett el idegesíteni valami. Akkor jöttem rá, hogy ez nem is a sakkozásról szó. És itt kezdtem el nem érteni, hogy ennek ellenére mégis miért szerelmesedtek bele annyira a sakkba?! 

Azért sem értettem teljesen, mert lényegében jó, ha egy játszmát megmutattak a készítők az elejétől a végéig. Ez volt az, amikor a gondnok suszter mattal lealázta a konkrétan első "meccsét" játszó Beth Harmont. Nekem még a papám tanította a suszter mattot, így volt egy kis sikerélményem, hogy felismertem a bábuk mozgását, hogy tudtam a végkimenetelt. De ettől a ponttól eltekintve nem volt több ilyen érzésem, mert nem is láttunk komplett meneteket, mindig csak egy parti elejét, közepét vagy végét. 

Tudom, hogy a sorozatban szereplő lépések, állások 100%-ig hitelesek, mert szakemberek, profi sakkozók segítettek a sorozat készítésekor. Egész pontosan Bruce Pandolfini Nemzetközi mester  és Garry Kasparov Nagymester tancsadóként dolgoztak A vezércselben.

Tehát A vezércsel a sakkozást leghitelesebben bemutató sorozat, ahogy a Mr. Robot is a programozást, hackelést legrealisztikusabban ábrázoló sorozat. Ahogy utóbbiból sem tanultam meg kódolni, betörni ilyen-olyan rendszerekbe, úgy a A vezércselből se derült ki, hogy mi az a szicíliai védelem, de mondok jobbat, az sem, hogy mi az A vezércsel, ami nem is egy csel, hanem "csak" egy nyitási forma.

Hogy Wikipédia barátomat idézzem:

És akkor innen jöhet az elfogadott vezércsel vagy az elhárított. Ezek után kezdhetünk el beszélgetni a Csigorin-védelemről, a szimmetrikus-, a szláv védelemről, esetleg az Albin-ellencselről meg a Marshall-védelemről, hogy végül az Aljechin-változat se maradjon ki.

Az megvan, hogy...

• Heath Leadger a halála előtt nem sokkal úgy tervezte, hogy rendezőként megfilmesíti a The Queen's Gambit című könyvet, aminek Ellen (ma már Elliot) Page lett volna a főszereplője.
• 30 év kellett az, hogy a The Queens Gambitből sorozat legyen. Ennyi idő alatt Allan Scott, a sorozat írója és producere kilencszer írta át a forgatókönyvet, és több studiónál is házalt vele. Azzal dobták vissza a sztorit, hogy senkit sem fog érdekelni egy sakkozós történet. Nem kell nagyon részletezni, de a Netflixnek eléggé bejött, hisz ez lett a legnézettebb műsor a streaming szolgáltatón.
• Anna Taylor Joy, a sorozat főszereplőjét alakító színésznő amúgy nem érdeklődött a sakk iránt, de a szerep hatására vett magának egy drága készletet, amit kár lenne elvesztegetni, így szívesen várja a kihívókat, hogy bebizonyítsa, messze nem olyan nagy tehetség, mint Beth Harmon.

Ha tetszett a cikk, akkor legyél a blog támogatója!

Ebből is látszik, hogy mekkora ereje van a Netflixnek. Tényleg királyt csinált egy tigrisekhez már-már perverz módon vonzódó és ragaszkodó, totál őrült csávóból. Joe Exotic minimum érdekes, de leginkább Christopher Nolan filmjeit megidéző mindfuckokban szügyi gázoló története annyira megfogta az embereket, hogy nem tudnak tőle szabadulni. Több mint 4 hónapja véget ért a sorozat, de most megint lesz egy műsor, ami a Tigriskirályról szól.

Július 25-én jön a Surviving Joe Exotic az Animal Planetre!

Ahogy azt a spoileres címből sejteni lehet, nekem eléggé bejött a Vaják című sorozat. Annyira, hogy az évad rohamtempóban történő ledarálása után végtelen űrt éreztem, valami elkezdett hiányozni az életemből, hiába énekeltem a csajommal kánonban a Toss a coin to your witcher című popslágeresített balladát. És amúgy eredetileg nem is úgy ültünk ám neki, hogy na, végre, itt a jó kis boszorkányos, varázslós, különös lényekkel teli fantasy, ami talán még jobb is lehet, mint a Trónok harca. Csak simánbeadtuk a derekunkat a hype-nak, ami, mint kiderült, teljesen jogos volt. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Destiny cannot be denied.

The Witcher (@witchernetflix) által megosztott bejegyzés, Nov 13., 2019, időpont: 9:05 (PST időzóna szerint)

Ilyenre még nem nagyon volt példa a tévézés történelme során. A streaming szolgáltatókéban meg pláne nem. A The Witcher úgy kapta meg a második évadra a berendelést, hogy még egy centi nem ment le belőle a Netflixen, sőt, még vörös szőnyeges díszbemutató se volt. A cég nagyon bízhat a sorozatban, hogy tényleg ez lesz a Trónok harca utódja  - szakmailag és nézettségileg is. Azért több mint valószínű, hogy azért nem a vak szerencse hozta így, hogy lesz második évad. Gondolom több tesztvetítés is volt különböző kontrolcsoportoknak, amiken olyan visszajelzések születtek, aztán a matek is úgy jött ki, hogy abszolút megéri a könyvek alapján lett sikeres videójátékból lett sorozatba még nagyjából 8 résznyire való szakajtónyi pénzt pumpálni.

Az Apple is ugyanezt csinálta, ők is úgy rendeltek be saját gyártású sorozatokat, hogy egyből két évadot kértek, de az ő esetük azért más, mert a piac új szereplőiként kénytelenek kiépíteni a saját kis világukat, a meglévő neveket, brandeket huzamosabb ideig a nézők elé tolni, hogy össze tudják kötni a két terméket, a sorozatot és a szolgáltatást.

Michael C. Hall ugyan nem tűnt el teljesen a Dexter 2013-as botrány fos lezárása után, voltak kisebb szerepei, de egyértelműen ez az a műsor, aminek a főszereplőjeként, illetve executive producereként is visszatért.  Visszatért, de nem ő az, aki miatt egyáltalán érdemes belenézni a Netflix Safe című sorozatába. 

Nem egy nagyon egyedi sorozatról van szó. Adott egy zárt kis közösség - hűha -egy kerítéssel elzárt kis kertvárosi negyed, ahol elitista britek élnek. Egy nap az egyik kölök szülei elhúznak, így eszkalálódik egy kis bulika, ahol meghal valaki. Az első epizód végén kiderül, hogy főhősünk lánya nem veszi fel a telefont és nem is ért haza időre. Ez az alap felállás, majd szépen lassan csöpögnek az infók, jönnek a vallomások, a kamuzások, a rejtélyes múltra való rájövetel, a titkok kiszivárgása, fenyegetőzés, nyomozás és így tovább. 

Nekem a Broadchurch ugrott be elsőre, hogy ott volt az, hogy képesek voltak a készítők minden epizód végére valaki tök másik emberre terelni a gyanút. (Itt most az elített sorozat első és harmadik évadára gondolok leginkább, hisz a második kör egy totális kapufa volt.) A Safe-nél is ez volt, hogy minden epizód végén volt egy olyan cliffhanger, ami miatt azonnal meg kellett néznem a következő részt. Remekül berántott ez a módszer, engem megevett, mint a szart. 

Nem tűnik egy nagy eresztésnek az egész. Menet közben Michael C. Hall is elfelejti, hogy neki itt angol akcentussal kéne beszélnie, de jó a felépítése a sorozatnak. 8 rész az egész, nincs elnyújtva a dolog, így nincsenek felesleges üres járatok se. A karakterek sem kimondottan sablonosak, mert nem is rajtuk, hanem a sztorin van a hangsúly. De a végén a dupla csavar elég jó.

Hazudtam. Több mint jó. Elindul ez az egész halott ember a medencében és eltűnt lány sztori, aztán kiderül, hogy SPOILER!!! ez két külön eset. Megy az eltűnési szál és a gyilkossági szál, közben az egyik rendőr nagyon rászáll a főszereplő haverjára, akiről kiderül valami. A nyomozás bonyolódik, kiderül, hogy ki az áldozat, hogy az miként halt meg, aztán az állítólagos elkövetők is meglesznek, közben a medencében talált halott gyerek anyjáról kiderül, hogy viszonya volt egy diákjával és így tovább. Visszagondolva, ez egy nagyon komplex sztori. De mindegyik szál pont úgy van adagolva, hogy egy másik szálról kellően elterelve a figyelmet még nagyobbat tudjon ütni egy epizód végére bedobott kis csavar - ami persze egy újabb, vagy az adott részben nem is említett szálhoz kötődik. ZSENIÁLIS, na.

Szokás szerint februárben kellene felpakolnia a Netflixnek az új évad összes részét. Erről már minimum ki kellett volna tolni egy sejtelmes teasert, aztán meg egy rendes trailert, erre nincs itt semmi, csak lófasz és esti fény.

Erről szó sincs, de valamiért a legnagyobb titokban zajlik/zajlott az 5. évad előkészülete, aztán meg a forgatása is. Sehol egy böcsületes leírás, hogy merre halad a történet, kik lesznek majd benne, ilyenek. Csak ilyen-olyan hírportálok tudtak meg ezt-azt. Például azt, hogy

• az idei évad minden eddigénél jobban fog reflektálni az aktuálpolitikai eseményekre. Tehát lesz látens Trumpozás, az fix. Sőt, lehet, hogy nem is lesz ez annyira látens, mivel állítólag lesz egy új karakter, akire egy az egyben rá lehet majd húzni Trump minden ismertetőjegyét. (Akkor vagy Frank lesz Hillary Clinton, vagy Claire!!!)

Vannak itt még olyanok, hogy Claire és az író faszi közötti afférnak annyi lesz, aztán amit még az alkotók is megszellőztettek, hogy ez az etap Frank és Claire nagy reunionjáról fog szólni.

Persze se lesifotók, direkt kiszivárogtatott behind the scenes képek, a szereplők által adott interjúk, de még kisebb elszólások hiánya miatt semmit sem lehet biztosra venni semmit az 5. évaddal kapcsolatban. Azt sem, hogy lehet, hogy Trump beiktatásának napján, január 20-án lesz a premier.

Ezzel szemben az IMDb azt mondja, hogy február 24-én lesz a premier, ami akár be is jöhet, mivel elég messze van ahhoz, hogy megkezdődjön a felszopó szakasz, jöjjenek a teaserek, a trailerek, a jelenetfotók, a plakátok, plusz az állítólagos premier napja péntekre esik, ami abból a szempontból biztosan stimmel, de legalábbis jó tipp, hogy péntek, és a Netflix péntekre időzíti az ilyeneket. Akárhogy is lesz, meglássuk.

Ugye nem akartok hasznot húzni a testvérem nevéből?!

Faszán eszkalálódott ez a kis történet.

Az van, hogy a Netflix megcsinalta a Narcos című sorozatot, ami Pablo Escobar felemelkedéséről szól. Mindenkinek bejött, be is rendelték a második évadot, ami szeptember 2-án érkezik. Lehet, hogy eddig tartott mire Kolumbiába is elért a sorozat, de Pablo Escobar bátyja, 

Roberto de Jesus Escobar Gaviria megírta levelét a Netflixnek.

Az elején szépen bemutatkozik, ahogy illik, aztán finoman ráborítja a híg fossal teli bilit a streaming szolgáltatóra.

Arra kérném önöket, hogy ne tegyenek közzé semmilyen "Narcos" tévéműsort vagy bármi más tartalmat, ami engem, a családomat vagy a testvéremet, Pablo Emilio Escobar Gaviriát ábrázolja anélkül, hogy a felvételeket megnézve engedélyt ne adnék rá.

Az erős nyitás után elkezdi ecsetelni, hogy az első évadban mennyi hazugság volt. És ha valaki, akkor ő aztán tudja mik történtek. Aztán rátér a jogi problémára: tudni illik az "Escobar" és a "Pablo Escobar" védjegyezve van. Ő védette le Kaliforniában. Szóval...

Remélem maguk nem profitálnak az ÉN műsoromból...

Ez a nem mindegy. Roberto Escobár itt már nem szarozik, egyből a sajátjának tekinti a Narcost. Ennek fényében folytatja a mondatot.

... de ha mégis, akkor arra kérem önöket, hogy osztozzunk meg rajta.

És akkor itt jön a klasszikus - filmekből jól ismert - gengszter fenyítés.

Lehet, hogy tévedek, de nem hiszem, hogy maguk hasznot akarnak húzni az én nevemből vagy a testvérem és a családom nevéből anélkül, hogy fizetnek, és mi engedélyt adunk rá.

Tetszik érteni? Természetesen ő nem zárkózik el attól, hogy rendezzék ezt a kellemetlen helyzetet, így baráti üdvözletét küldi a Netflixeseknek, majd felteszi az i-re a pontot.

A testvéremnek nem tetszett volna az első éved, de remélem, hogy a másodikban már örömét leli, amennyiben válaszolnak megkeresésemre és megoldjuk ezt a kis problémát.

Gondolom a Netflix nem hülye, szarásig van ügyvédekkel és jogászokkal, de én nem szívesen kapnék levelet akármilyen Escobartól. Pláne nem egy ilyen hangvételűt. 

Itt az egész levél.

Gyalázat, de csak a premier után több hónappal sikerült befejeznia Netflix politikai sorozatát. Egyrészt várni kellett a feliratokra is, másrészt nem volt annyira izgalmas, hogy mindent eldobva ezt bámuljam. Még a Daredevilt is hamarabb letudtam, pedig azzal is voltak fenntartásaim. A House of Cards első évadának első részének első perce teljesen beszoppantott. Amikor Frank a a nézőkhöz kibeszélve dumál, hogy a két fajta fájdalom létezik, majd megöl egy kutyát, hát az valami ezsetlen király volt. Na nem az állatgyilkosság miatt. Egyből megmutatta, hogy mitől több ez a sorozat, mint bármi. Aztán Kevin Spacey által alakított Frank Undervúd kvintesszenciája rendesen megkopott, elnyuggeresedett, de annyira, hogy akár az elnök úr első síkosító mentes végbéltükrözésre szerzett beutalójától a konkrét vizsgálatig vezető lelki vívódásokat is lekövethette volna az évad.

Az év berendelése, bejelentése, de persze a legalapvetőbb húzása is egyben, mert

hatalmas kifelé pattanó kapufa és még annál is nagyobb amatőrség lett volna nem megcsinálni a Daredevilben megismert antihős külön sorozatát.

The Punisher is back. Locked and loaded.https://t.co/nGKCa2taEV

— Netflix US (@netflix) 2016. április 29.

 Lehet egekbe magasztalni a Ben Affleck után gatyába rázott Fenegyereket, de szerintem még így is lepkefing, mint szuperhősös sorozat. Korábban már volt róla szó, hogy mitől lett a Daredevil és a Jessica Jones is egy olyan hülyegyerek, akit egyszerre lehet szeretni és gyepálni is egyszerre, merthogy ja, tényleg jobb, mint eddig bármi más ilyen témában született tévés cucc (Lois és Clark, régi és új Flash, Arrow, Agents of SHIELD), közben meg tele van olyan felesleges időhúzásokkal, amik egy filmben elmennek, de egy sorozatban egyből lejön, hogy a játékidő kitöltésére szolgál, így a néző meg tudja, hogy át van baszva a palánkon.

A Daredevil második évadában azok a részek voltak a legjobbak, amikben a The Punisher szerepelt. A Megtorló nem szarozott. Nem azért mert egy agyatlan gyilkológép, hanem azért, mert már egy kiforrott karaktert láthattunk. Ez a legnagyobb erénye. Amíg ő céltudatosan teszi a dolgát, addig Matt Murdock élete nagy részét az teszi ki, hogy moralizál, hadakozik másokkal és magával egyaránt. Márpedig egy szuperhősnek magabiztosnak kell lennie.  Oké, Batman is kiégett egyszer, de nem vekengett ennyire, mint Daredevil vagy Jessica Jones.

Szóval jön a tökös antiszuperhős Megtorló, és mivel a Daredevil 3. évadát még be se jelentették, ezért bízhatunk benne, hogy ez előbb jön, mint amaz.