Néhány hívószó a korábbi kritikákból. De mire föl ez a negatívkodás? Miről szól a film? Ugyanarról, mint az első Alien, nem? Hát, kábé de. Ezt akartuk? Azt hittük, hogy igen, de nem, mert akkor elég lett volna csak megnézni az Alien egyet, A nyolcadik utast.
Nem is tudom, hogy mi a legrosszabb az egészben, hogy az előzetesek nagyjából minden fordulatot ellőttek vagy az, hogy alapból egy fingfestés volt az egész Alien: Covenant. Az egész film David bekapcsolásával, émi zongorázással és a teremtésről való filozofálgatással kezdődik. Remek időhúzás volt, de értelme semmi. Sokkal jobb lett volna, ha ez is csak a netre kerül ki, mint a legénység vidám piázgatása. Mert a teremtés-diskurzus pont kellően érthető volt akkor, amikor David és Walter beszélgettek. Ha már a netre felkerült plusz jelenetekről van szó: a legénység lightos tivornyája furán jött ki úgy, hogy az eredeti kapitányt (james Franco) nem látjuk semmit se csinálni, csak szénné égni a hibernáló kapszulájában. Minek volt benne egyáltalán? Jó, hogy aztán egy döntésképtelen, illetve csak rossz döntésekre képes kapitány vegye át a helyét, aki annyira hülye, hogy a már mindenki, de még szerinte is gyanúsan pszichopatán viselkedő David kérésére követi egy nyálkás barlangba, ahol azok a tojások vannak, amikhez közel is megy, sőt fölé is hajol, miután, MIUTÁN David sokat sejtetően közölte, hogy ezek az izék "csak egy anyára várnak."
Az, hogy a pronyó filmekben pronyó szerepeket játszó Danny McBride az egyik legkövetkezetesebb, legtalpraesettebb ember, az már valahol önmagában egy vicc. Vicc, közben meg jó, mert végre nem hal meg egy látszólag halálra ítélt karakter. Vele egy szinten van a főhősnő, fölöttük meg David.
Hatalmas forgatókönyvírói kapufa volt Davidből csak egy ekkora, már-már pitiáner főgonoszt csinálni. Ezzel kellett volna valamit kezdeni, nem pedig azzal, hogy különböző színű, szagú, formájú űrlényekkel csináljanak egy véres Alien-pornót. Mire elértünk a xenomorphok vagy mik feltűnéséig, addigra már nem is érdekelt az egész. Onnantól meg teljesen kiszámítható volt minden. Volt egy össze-vissza ugráló kis vadállat szmötyi, ami kiogrott a csávóból, magával rántva annak gerincét, majd leszabta a vele egy szobában lévő csaj arcát. Vaktában lövöldözés, hajó felrobbanása, újabb űrlény, ami most a gazdatest hasából mászik ki, amit nem sikerül azonnal megölni, jön David, megmenti őket, aztán átveri őket, és így tovább. Az egyetlen feszült pillanat, a nagy fordulat az volt, amikor nem lehetett biztosan tudni, hogy David és Walter bunyójából ki került ki győztesen.
A Prometheusnak volt értelme, az tett fel kérdéseket, amikre adott is válaszokat. De a 90-es években feltalált Alienekről egy újabb film teljesen felesleges. Pláne, hogy semmi újat nem ad. Ezek az Alienek pont ugyanazok az Alienek, mint voltak. Semmivel se többek vagy kevesebbek. Persze, mivel ez még mindig csak előzménye A nyolcadik utasnak, így lézerhányó yenomorphokat várni hülyeség is lenne. De megnézni hét - elméletileg - különböző filmet, amiben emberek elmennek egy bolygóra, ahol megtámadja őket valami, majd 1-2 ember kivételével mindenki meghal, szintén oltári nagy faszság.
Az is sokat tudott volna dobni a filmen, ha mondjuk a kísérletezgető David az alap bioszon túl kicsit jobban elmagyarázza az Alienek felépítését. Ha felboncolt volna egyet-kettőt és elmagyarázta volna, hogy miért ilyen nyúlánk a fejük, miért nincs szemük, miért sav a vérük, meg hasonlók. (Tudom, hogy AZOK az Alienek kifejlődjenek, ahhoz hús-vér emberre lett volna szükség, de nem erre használta fel Shaw professzort?)
Na, mindegy. A lényeg, hogy ez egy fos.
