Szomorú ez, na.

Nincsenek szavak. Amik meg vannak, azok is elfogytak leginkább. Mert a második évadban már nagyon lehetett érezni, hogy van valami kötődés, valami kapcsolat, rokoni, amolyan apa-fia szál Grogu és Mando között. Igen, például az is nagy lépés a második évad végén sokakat, sokunkat elragadó ugly cryingba torkoló érzelemarmageddon felé, hogy bébi Yodának lett neve. Mint, amikor az új God of War játékban Kratos végre fiamnak szólítja a gyerekét. Itt is, Mando végre nem kölyöknek hívja a gyermeket, ami ugye eredetileg csak egy küldetés során rajta ragadt koloncból sajátjaként szeretett gyerek lett, hanem Grogunak. És játszik vele, és mosolyog a sisak alatt, de közben ő is tudja, hogy el kell engednie.

Kicsit olyan ez, mint amikor ideiglenes örökbefogadója vagy egy cuki kutyának, nálad van egy ideje, adsz neki nevet, aztán bejelentkezik egy "igazi" gazdi, aki elviszi a már hozzád nőtt kedvencedet. A lényeg, hogy szemtanúi lehettünk egy szépen lassan kibontakozó összefonódásnak, amit egy kiszámítható, de mégis fájdalmas pillanatban megsemmisült. Láthattuk, sőt, érezhettük, ahogy szétszakad egy család. És ezzel együtt az összes néző és rajongó is bekönnyezett, mert elvesztett valamit. Elvesztette a kis cuki bébi Yodát. Ez a legnagyobb fájdalom, nem az, hogy a faceswap appok világában ilyen borzalmasan sikerül rárakni Mark Hamill visszafiatalított arcát Luke Skywalker fejére. 

De miután kisírtuk magunkat, rá kell jönnünk, hogy Grogu megtette, amit megkövetelt a haza: elindította a sztorit, szívet adott a galaxis bádogemberének, valamint megnövelte a jó pénzért eladható mörcsendájz dolgok messzi-messzi végtelenbe nyúló bevételéből származó bevételt a Disneynek. 

Az egyszerű fejvadászból egy magasztosabb küldetéssel, igazi saga-építő feladatokkal megáldott főhős lett. A Darksaberrel a kezében, a Mandalor trónjának visszakövetelésével, a Birodalommal való komolyabb összetűzéssel jönnek majd az igazi lelki vívódások. Így talán kevesebb óriás jégcsap-pókokkal és homoki sárkányokkal kell majd megközdeni, cserébe konzekvensebb lehet az átívelő szál, nem kell olyan epizodikus sorozatként működnie, mint egy CSI-sorozatnak, aminél be lehet csatlakozni akárhányadik évad akárhányadik részénél, szinte mindent érteni fogunk.

Voltak kellemetlenül kínos részek, tipikus lazy writing alapján elkészült epizódok, Mando kegyetlen bénázása, amikor Grogu "telefonált" a mágikus sziklán a többi Jedinek. (Miért nem vette fel a hátára azt a nyomorult rakéta hátizsákot, amikor már nem Boba Fettel küzdött?) De voltak jó pillanatok, amikor rendre kiderült, hogy Mando csak a maga szintjén penge fejvadász, de ha komolyabb arcokkal találja szembe magát, akkor oda már kell a segítség, különben csak egy taktikája van: élő pajzsként megy előre, mint Robotzsaru, akinek golyóálló a páncélja, aztán lesz, ami lesz. Mint, amikor Doomban beírod az örökélet cheat kódot kábé. Ekkor jöttek a segítő mellékszereplők, akikből vagy ellenség, vagy újabb sorozatok főszereplői lesznek.

Jön Ashoka Tano külön sorozata, meg Boba Fett könyve, ami címével ellentétben nem papíron fog megjelenni, hanem ugyanúgy a Disney+-on, heti rendszerességgel, színészek által előadva. Bo-Katan pedig Mandalorian 3 évadában lesz meghatározó tényező. Ha tippelnem kéne, akkor ő nem lesz egy kétbites karater, aki egyértelműen jó vagy rossz, hisz már most látszik, hogy a saját érdekeit tartja szem előtt, és csak a megfelelő pillanatot várja, hogy egy éles párbajban megszerezhesse Mandótól a Darksabert.