Az HBO idei eddig legnagyobb dobása egy remake, a The Night Of. A kritikai visszhangja brutálisan jó. Csupa szépet és jót lehet olvasni erről a keményvonalas, lassú víz, partot mos típusú dráma-thriller kombóról. Kétségtelen. Nem lehet belekötni, de mivel nem úgy fosni a szót, hogy közben a sokadik kritikában is leírt dolgok köszönnek vissza, így elkezdtem azon gondolkodni, hogy
mi van akkor, ha az egész sztorit kifehérítjük.
És itt nem is csak a képi világra gondolok, mert az is olyan, mintha egy sötét kamrában, pislákoló fények mellett, a kamerára baader (napszűrő) fóliát rakva vették volna fel az egészet. Mi lenne, ha naz egy hétköznapi fehér fiú lenne, akinek a szülei minimum középosztálybeliek? Ha nem az apja munkaeszközéül használt taxit, hanem csak a lízingelt városi terepjárót vitte volna el aznap este. Ha hófehér bőrű emberek várták volna a sitten.
A Gettómilliomos óta nem volt ilyen fontos, hogy a főszereplő közép-ázsiai
Egy jó tanuló pakisztáni fiú, akinek az apja a származásából adódó legtipikusabb, legsztereotípabb New-York-i melót végzi, taxizik, véletlenül egy brutális gyilkosság kellős közepén találja magát, mert egy lány miatt életében először bekábózik, durván beiszik, aztán bekómál és csodálkozik, hogy az ágyban egy halálra szúrkált lányt talál. Működne ez egy lusta, nagypofájú, bulihuligán, fehér, főiskolás sráccal? Nem, mert róla nem lehetne elhinni, hogy ártatlan. Egy megszeppent gyógyegér, vézna, fehér fiúval mindez? Nem elképzelhetetlen, nem is hangzik totál hiteltelennek, de mégis, egy pakisztáni sráccal minden más. Már csak a muszlimhoz képest papírkutya katolikus vallás miatt is.
A főszereplő bőrszíne egy plusz dimenziót visz a sorozatba. Illetve, enélkül csak egy komor krimi lenne, nem pedig egy meghatározó alkotás, ami 8 részben mesél el egy nyomozást, egy pert, valamint az egy nő megerőszakolásáért és meggyilkolásáért sittre kerülő elítélt börtönéletét.
