Az HBO megcsinálta a hallatlan közönség-, de leginkább kritikai sikernek örvendő sorozatának, az Aranyéletnek a második etapját. Akkora vörös szőnyeges díszbemutatót csapattak a premier örömére, hogy tényleg az hiányzott, hogy Thuróczy Attila és Ónodi Eszter barterbe kapott helikopterrel érkezzen. (Amúgy ennyi pénzt igazán elkülöníthettek volna a marketing büdzséből, de lehet, hogy az esemény helyszínén nem lehetett volna leszállni. Tök mindegy.) Mindenki a mozis színvonalról beszélt, de azért vannak itt kis apróságok, amik a makulátlan első évad után kicsit bántóak.

Gyorsba leszögezném, hogy az Aranyélet jelen pillanatban a magyar sorozat-, ha nem az egész tartalomgyártás legfaszább tényezője. Az első évad alapját egy rendesen átdolgozott, A könnyű élet című sfinn sorozat adta, de a második szezon vegytisztán magyar. És lehet, hogy emiatt bukkantak elő, ha haloványan is, de olyan filmgyártási hungarikumok, mint a túljátszás, túldramatizálás, túltolás.

Az volt a legjobb az Aranyélet S01-ben, hogy az aláfestő zenék nem telepedtek rá az adott cselekmény szövegvilágára annyira, hogy az adott dal mondanivalójával olykor duettbe, máskor meg kánonba szóljon. Erre rögtön azzal kezdünk, hogy a költözködő Miklósi család jeleneténél ormótlanul bekúszik a Quimbytől az Otthontalanság otthona. Aztán a harmadik részben megint meg van mutatva a Quimby, hogy arra buliznak a pesti egyetemisták. (Erről azért néznék egy statisztikát, hogy még mennyire menő a fiatalok körében a már 25 éves zenekar. Amúgy nem szeretem a Quimbyt, de ha egy általam kedvelt zenekar szerepelt volna így a sorozatban, akkor is húznám a számat.)

Az első epizódban a biztosítási csalással seftelgető tinédzser Gáll Feri, Miklósi Attila, Hollós Endre trió szalagkorlátnak verődő jelenete is átjön. De túl hosszú a felszopó szakasz. Mira börtönéletétől se zuhantam meg annyira, mint a detoxtól. Lehet, hogy a folyton a kulázásról óbégató lány volt egy kicsit túl sok/hiteltelen/erőltetett, nem tudom, biztos rohat szar lehet az előzetes, biztos, hogy egy redva a budi, de itt a képernyőn keresztül nem jött át. Ahogy az Oszival, Mira szerelmével való leszbizés se, de a lány fejének véresre verése és öngyilkossága se. Szomorú, gyász, értjük, de valahogy súlytalan lett az egész. Az a baj, hogy a főszereplők teljes lelki békében reagálják le a nyakukba szakadó eseménytömeget. Közben még ott van a múlt boncolgatása is, ami három rész távlatából már elmondható, hogy se nem jópofáskodó retró, se nem hatásos, oda-visszautalgatós eredettörténet boncolgatás. Két rész közötti, lazán kötődő websorozatnak inkább elnézegetném. Vagy ha ezek a megkopott jelenetek képeznék a következő heti rész REKLÁMJÁNAK fő vonalát, aminek a vége a jelenbe fut ki.

Az se teljesen tiszta, hogy ez a Gál Feri meg ki a bré. Ő akkor a nyomozónőt is lefizeti, de amúgy sárosabb, mint egy disznó? 

Janka pálfordulása zseniális, és egy kicsit azt is sejteti, hogy Hollós Endrétől van Márk. Aztán persze az is lehet, hogy csak ennyire hitvallás szerűen gyakorolja keresztapai kötelezettségeit és tényleg csak jófejségből istápolja a gyereket. Endre folyton azt szajkózza, hogy neki Miklósiék jelentik a családot, igaz, hogy kijuttatta Mirát az előzetesből, de a lányt azért inkább leszarja, mint nem, és csak Jankával meg a fiúval foglalkozik.

Egyes retro jelenetek nagyon jól meg vannak komponálva. Az R-Go koncertes váltás és visszaváltás zseniális, de vannak olyan dolgok, amik annyira bicegnek, mint Gál Feri. Lásd: Márk szado-mazo alakítása, hogy megzsarolhassa az egyetem rektorát. Persze, világos, ez Márk egyre súlyosbodó, már-már elvetemültségbe hajló elszántságáról szól. Ez akkor jön ki leginkább, amikor egyik höktársa nyakához tollat szorítva fenyegetőzik, hogy talán nem kellett volna egy csicska kutyának lenni. Rá pár napra, ami idő alatt lefejlesztenek egy ránézésre nem túl fapados appot, amit fel is futtatnak, de annyira, hogy egy konkurens szeszcsempész bandának is szemet szúr. 

Az évad fele még hátra van. Temetni így se kell a sorozatot, de lehet benne bízni, hogy a kezdeti kapkodás, valamint a beígért több akció nem ilyen tempóban érkezik majd, és meglesz az íve mindennek.