Lehet isteníteni a neves rendezőt, de minek. Ha jobban megnézzük az Aljas nyolcast, akkor bizony egyértelműen lejön, hogy ez a film dettó ugyanaz, mint a Django elszabadul, csak télen. Semmi újdonság, semmi megújulás, semmi csavar. Tisztára, mint egy Adam Sandler-film. Az egyetlen meglepetés az volt az Aljas nyolcasban, hogy
nem kameózott benne a Quentin Tarantino.
Ezért tapsoljunk? Hát nem.
Már megint ugyanaz a színészgárda
Ami Adam Sandlernek Rob Schneider, az Quentin Tarantinónak Samuel L. Jackson. Felesleges is ezt tovább részletezni.
Ugyanaz a sztori
Ami Adam Sandlernek fingós vicc, az Quentin Tarantinónak szétloccsanó agyvelő és vérhányás. Ennyi.
Túl sok már ez a ribancozás meg niggerezés. Persze, ha totemet akar emelni a rendező úr a western műfajnak, akkor persze nem lehet ennek erejét venni, addig kell rasszistáskodni és nőgyőlölni, amíg lehet.
Az Aljas nyolcas egyetlen fordulata az lehetett volna, ha kiderül, hogy Michael Madsen tényleg egy pásztor, aki az anyjához megy karácsonyozni. De ez nem történt meg, ahogy egy adam Sandler film végkimenetele sem az, hogy a főhős megmarad ugyanannak a tapló, gyökérnek, hanem rendre megváltozik, ugye.
