Nem tudom szavakba önteni, hogy mekkora undorral ültem neki Friderikusz mesterkélt műsorának, ahogy azt sem, hogy utána mekkora pozitív csalódottsággal álltam fel a fotelból. Na, a dízslet persze továbbra is borzalmas, még mindig egy nagy maníros maszlag az egész, de valahogy Tóth Gabi - akit eddig nem tudtam elviselni, most meg már el tudom fogadni, hogy ő ilyen - lelazult, természetessé, közvetlenné tette az egészet, hogy elkezdte nem baszni az agyamat a műsor.

Az első évadban Alekosz és Gyurcsány Feri érdekelt leginkább. Mindegyik másért. Alekosz egy érdekes ember, és itt most nem szeretném kifejteni, hogy mit is értek az alatt, hogy érdekes. Lehet akár az, hogy egy félhülye, semmihez sem értő, alkoholista barom, de az is lehet, hogy egy jó eszű, sakk tudor, celebfenomén. Gyurcsány meg messze a legszórakoztatóbb politikus a mai közéletben. Kíváncsi voltam rájuk és arra is, hogy Fridi mit hoz ki belőlük. Ezek a vendégek mind elég lassúak voltak, míg Tóth Gabi pörgött, mint béka a turmix gépben. Ettől nem ült le a műsor, mindig volt valami kis diskurzus. Gabinak nem kellett levetkőznie semmit. Ő ilyen, így gesztikulál, ilyen harsány, így dobja ki az ikreket otthon is, így van csak 8 általánosa, így menedzseli a maga kis életét. És ezzel nincs is semmi probléma. Ő ilyen. Ennek a műsornak hála el is fogadtam, mint tényt. Ettől persze nem szerettem meg, de ez csak azért van, mert nem bírom az ilyen harsány nőket.

Tóth Verát behívni és egy wannabe Konta Barbara Show-ra hajazó beszélgetős szegmenst csinálni viszont még mesterkéltebb volt, mint amúgy. Ott ki lettem zökkentve, mert megint egy interjú-portré műsort kaptam, amire nem ez a legmegfelelőbb felület, pláne, ha nincs kimondva, hogy ez a cél, még akkor is, ha titkon persze egy nagy IKEA-nappaliba zárt lélekbúvárkodás az egész.

Nem rossz, nem rossz, de nem vagyok meggyőzve, ellenben nem is én vagyok a célcsoport, az is hót zicher.