Guy Ritchie a popkult filmgyártás egyik megkerülhetetlen alakja. Ha az ő neve ott van a stáblistán, akkor az jelent valamit. Még. Valamiért Quentin Tarantinóval akarom párhuzamba állítani, de az az igazság, hogy a nézők sokkal elnézőbbek a Ponyvaregény atyjával. Más a stílusuk, a vágási technika, a dramaturgia, a dinamizmus, de az közös, hogy a sztorik, amiket kitalálnak egyszerre bonyolultak és egyszerűek.

Guy Ritchie első filmjét talán mindenki ismeri. Ez A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső. Komplex sztori, millió szálon futó cselekmény, fasza zenék, drog, csencselés, maffia és Jason Statham. Mellőzük a szuperlatívuszokat és nézzük a következő filmjét, ami a Blöff. Ennek a szinposzisát se kell nagyon részletezni, ugye ott van Penge Borisz, Bunkó, George baba, akit nem egy zacskó szotyi, hogy csak úgy elveszítse az ember, a dzsipók, Vinnie Jones, Mary Poppins, kacskaringós szívószál, London, az istenit! A Blöff után volt valami rövidfilmje, amit meg a Hullámhegy követett. Utóbbit akkori kedves felesége kényszeríthette rá, így inkább hagyjuk is. Szükség volt a feltámadásra, visszanyúlt a régi alapanyaghoz és megcsinálta a Revolvert, amiben több dupla csavar van, mint egy barkács áruházban, de tényleg csak kapkodjuk a fejünket. Ezt már csak a hardcore Guy Ritchie fanboyok ismerik, így inkább beszéljen az előzetes.

A diadalmenet eddig tart, ugyanis a Rock'n'Rollát már több rajongó is méltatlannak tartotta, a Sherlock-filmekről meg nem is beszélve. Pedig azok se voltak kis piskóták. Erre itt van Az U.N.C.L.E. embere. Aki még nem látta, az egyetlen egy tanácsot fogadjon meg: Csak annyit várjon a filmtől, amennyit az előzetese ad! És ezt nem kell fröcsögésnek venni. Lesznek benne fordulatok, de nem akkorák; jó a sztori, de tényleg csak annyira, hogy ne egy szimpla, agyatlan popcornmoziról beszéljünk; a hagnulat, a zene, a színek, a képi megoldások viszont tökéletesek.

Nem ettől a filmtől fogjuk letenni a hajunkat, de büszkén ki lehet pakolni a DVD-s vitrinbe a többi kult film mellé, mert 2015-ben ilyet bedobni a habkönnyű nyári filmek, a kissé túltolt képregényadaptációk és a tipikusan Oscarra klszített mélydrámák közé elég merész és mégis sikeres húzásnak bizonyult. Itt az alapos műgonddal kiválogatott Official Sound Track. ha valakinek ettől megjön a kedve, akkor az nem fog csalódni a filmben sem.