Az RTL II-n futó Konyhafőnök Junior elég rétegműsor. Nem hinném, hogy közel 30 év körüli, belül nyugdíjas öregemberek tennék a kis a célközönséget, de engem mégis megfogott. Jó, én a Konyhafőnököt is nézem, ha VIP, ha civil verzióról van szó, mert eddig jók voltak a karakterek és igaz, hogy elég sablonosak a hetek, a feladatok, de azért még így is tempós és élvezhető. Amíg a Konyhafőnökben igazi vért verejtékező verseny van, addig a Juniorban lazább a gyeplő. Nem az a cél, hogy szarrá szuvidolják az agyukat vagy polipot klopfoljanak, csak főzzenek kreatívan, örömmel és lelkesedéssel.
A cuki gyerekek nem akarják egymás szemét kikaparva megnyerni a díjat - vagy ha igen, akkor az nem látszik, vagy full naiv vagyok - csak főznek, mert szeretik csinálni. Persze itt is van versengés, de senki sem veszi halálosan komolyan. Ha egy tévén keresztül is elég látványosan szarul sikerült palacsintatésztába csavart újragondolt csirkepaprikás kerül a tányérra, akkor a séf nem fogja az egészet a kukába vágni, nem küldi el a gyereket, hogy inkább a játszótéren süssön csillag alakú homoksütit, inkább megdícséri, hogy nem adta fel. Ha látják, hogy sír valaki, mert nem sikerült a halat lepirítani, akkor már mennek is segíteni. És igen, az őszinte könnyek, meg persze a nevetések adják hozzá azt a pluszt a műsorhoz, ami miatt szó szerint szívhez szóló tud lenni.
Öncélú cukiskodás, de jól.
Az egész mit sem érne, ha a gyerekek nem lennének aranyosak. Egy konyhában sürgő kisfiú vagy kislány pedig olyan látvány, amitől rögtön meglágyul az ember szíve. Az enyém biztosan. Egyrészt ritkán látni ilyet. Tévében meg pláne. Ott csak felnőttek főznek, olyat meg már láttunk rengeteget. Ezért kuriózum még mindig a Konyhafőnök Junior, amitől ha lehetne, rögtön méhet növesztenék és szülnék egy gyereket, hogy lássam, amint otthon próbálja továbbgondolni a rántott parízert.
