Aki vígan oda piszkíthat a nappali közepére, meg is hempereghet benne, a drága szülei még meg is puszilgatják a fejét és megdícsérik, hogy milyen ügyes, okos és szép dolgot művelt.
Az alábbi kifejtős dolgozat annak a nagyjából 20 embernek szól, akik az Elég legyen már az Aranyélet simogatásából! című poszt alatt kommenteltek. Ez egy kicsit a bizonyítvány magyarázása is, de valójában csak azt akarom megmutatni, hogy a direkt fröcsögő, kurvaanyázó, trágár és alapjában is direkt triggerelő kritikának azért bőven volt alapja. Tessék, kábé 10 700 karakternyi közepesen mély elemzés az Aranyélet második évadáról.
A karakterek fejlődése
Vagyis inkább visszafejlődése, egy helyben topogása, majd rohamtempójú hullámvasutazása
Kezdjük a sorozat-, illetve az egész filmipar még mindig legnehezebb példányaival, a nőkkel. Igaz, hogy most már elindult egy tendencia, és a nők nem csak szexi biodíszletként állnak a férfi szereplők árnyéka mögött kettővel, hanem már fontos dialógusokat, ne adj isten releváns történetszálakat, többdimenziós jellemvonásokat is kapnak. Ez Amerikában már a popcormoziknál is megyeget, itthon egy elég nőcentrikus film, a Félvilág is messze megtudta ugrani ezt a bizonyos lécet, de az Aranyélet sincs sokkal lemaradva a mesterien kimunkált Jankával (Ónodi Eszter), akit kicsit visszaránt Mira (Döbrösi Laura). És nem a színészi játékról van szó, mert az hibátlan. Az epizódok nézése közben egy percig sem gondolkozom azon, hogy amit látok az kamu, hogy ők nem a Miklósi család tagjai, csak játszanak.
Az első évadban megismertük Jankát, az aranyásót, akit lényegében nem érdekli mi van, csak legyen meg a havi nettó 700 ezer forint, amiből fenn tudják tartani az életmódjukat. Mikor kiderül, hogy Attilának (Thuróczy Szabolcs) ez nem megy, akkor még rá is erőltet egy piszkos munkát. Amikor így sem megy, akkor lelép egy gazdagabb pasihoz. Közben persze igyekszik anyatigrisként , de legalábbis erős, független nőnek tűnni, aki mindent el tud intézni, ha akar, csak kicsit belekényelmesedett a szerepbe, hogy a megunt férje, Attila mindent megad neki. Az első évad végén visszatér családjához, de nem azért, mert rájött, hogy szereti őket, hanem mert kapásból nem tudott hova máshova menni.
Janka nem szeret senkit, de egyelőre anélkül se tud létezni, hogy ne legyen mellette valaki, akinek a hátán felkapaszkodva véghez tudja vinni akaratait.
Ezt bizonyítja a már második évad eleján bemutatott jelenetek is, amikor a gagyi szépségipari termékekkel való házalást, a rendes polgári életet, az anyósnál való dekkolást, a kotyogós kávét, a nehezen bekapcsolható tűzhelyt megunja és Hollós Endre (Anger Zsolt) Attila legjobb barátja nője lesz. Az idill csak addig tart, amíg Endrének van pénze. Ami nem párizsis zsömlére kell, hanem mondjuk egy rohadt drága szőnyegre. Janka nem hajlandó engedni a fényűző életéből, amiért bármeddig képes elmenni, akár addig is, hogy a 24 (de 48-nál biztos nem több) órára bezárt Endre háta mögött megszerezze a megfelelő papírokat, válás, majd házassági, hogy aztán végrendelet nélkül is rá szálljon a milliókat érő cég. Majd, amikor mindenki más (Attila és Endre) részéről megoldódni látszanak a gondok, akkor meg is öli Endrét, aki szerinte biztos hasonló módon tenne, ha kiderülne, hogy elég rendesen át lett verve a háta mögött, és újfent kisemmizték. Közben meg szövetkezik Attilával is, hogy hamis útleveleket szerezve kijussanak az országból egy olyan helyre, ahol nincs kiadatási egyezmény Magyarországgal szemben. Az anyatigris szerepe itt megint előjön, de az aranyásó attitűdje sokkal dominánsabb, aminek köszönhetően ez nem tűnik hitelesnek, hogy a saját bőrén kívül még lányáét (akiért a sorozat egész ideje alatt alig, ha nem egyszer sem mutatott igazán gyöngéd anyai érzelmeket), fiáét (jó, mellette tényleg többször is kiállt) és Attilét is menti.
Bőven belefér egy olyan narratíva, hogy Janka teljesen bipoláris. Ezt alátámaszthatja azt is, amikor Endre megölése után, tettének súlyától összeroppanva pánikrohamot kap. Viszont az anyatigris és az aranyásó "Én"-ek közötti szakadékot jobban kellene mélyíteni vagy az összekötő jellemvonásokat jobban árnyékolni, hogy egyértelműbb legyen, mert egyszeri ránézésre így csak az értelmetlen csapongás érződik.
Janka bőven megérne egy külön epizódot is, mert van benne potenciál, pláne így, hogy most egy számára és a néző számára is új dilemmával küzd, történetesen, hogy a pénzen kívül mennyire érdekelje a családja, illetve a hirtelen felindulásból elkövetett emberölés lelki következményei. Ez a vívódás abban is megjelenik, amikor Mira 18. születésnapján az államtitkár asszony azzal nyit felé, hogy olyan politikusokra, erős nőkre lenne szükség, mint amilyen ő is. De mit is tud az államtitkár asszony? Hivatalosan semmit, csak annyit, hogy Márk anyja, Attila férje. Ez meg önmagában nem egy akkora érdem, nem egy politikai ajánló levél, ugye. Az más, hogy az első évadban simán hagyta, hogy a szomszéd asszony rohamot kapjon és tartós kórházi, orvosi kezelésre szoruljon és ő így lehessen az egyesület elnöke.
Ebben a nőben minden megvan, hogy tökéletes főgonosz legyen, mert csak utálni lehet. Több teret engedve az ő karakterének, a harmadik évad egy tökéletes lezárást kaphat. Ehhez azért a többieknek is asszisztálnia kell.
Folytassuk a sort egy másik erős, de sokszor rossz ütemben gyengének, sőt, gyerekesnek beállított női karakterrel, Mirával.
A Miklósi lány fölött viszonylag egyszerűen mond ítéletet a néző, mert nagyon egydimenziósan van kezelve az ő jelleme. Itt most nem arra gondolok, hogy nincs meg a karakterének a mélysége, mert dehogynincs. Ott a szenvedés, a kitörni akarás, a bosszúvágy és a szerelem, az őszinte szeretet megtapasztálásának megszerzése. De ezek nem egyszerre, rétegesen, mint Márk különböző motivációi és az ahhoz tartozó maszkok, hanem külön-külön, epizódról epizódra bukkannak fel és változnak teljesen kiszámíthatatlanul, de már annyira, hogy a körülötte zajló történéseket teljesen rosszul árnyékolja.
Az első évadban megtapasztalja, hogy eddig burokban élt, a szülei igazából nem is foglalkoznak vele, de talált egy lányt, akivel jóba lett, majd hirtelen felindulásból (mivel barátnője kiutazott kurválkodni) felgyújtotta anyja szeretőjének kocsiját. Ez egy kamaszos lázadás volt, ami bőven beelfért az akkori csalódott Mira "Én"-jébe. A második évadban Mirának több figyelmet szenteltek a készítők, a sorozatban látható karakterek egy kicsit sem, Mira ugyanaz a láthatatlan kislány a Miklósi családban, mint eddig volt. Ahhoz, hogy meghallják a szavát, ahhoz olyat kell mondania, hogy beleszeretett egy lányba, valamint “Apa, te megöltél egy rendőrt?”. Ugyan az előzetes letartóztatásba kerülésekor is egyedül, illetve cellatársaival van, de akkor válik igazán magányossá, amikor szerelmét, Evelint öngyilkosságba hajszolják. Egyik helyről csapódik a másikra, se apjánál nem érzi otthon magát, se Endre kúriájában sincs igazi családja, a nevelőintézetben sem, egyedül az ügyésznél talál ideiglenes menedékre. Lássuk be, hiába a testi kapcsolat, hiába feküdtek le, ez leginkább csak munkaviszony és némi szex, ami addig tart, amíg le nem zárják az ügyet, amihez maga Mira a megoldóképlet.
Hogy mennyire nem tudnak mit kezdeni Döbrösi Laura által megformált karakter nemével és életkorával, hogy egy kamasz lány, azt két nagyon fontos jelenet bizonyítja. Az apja, Gáll Feri és Hollós Endre közötti bűnszövetkezeti háló lemodellezéséhez játékfigurákat használt, mint egy gyerek, amí így csak gyengítette a jelenet fajsúlyosságát és vésett egy nagy karót a lány jellemrajzára. Pedig az egyetlen anya-lánya pillanat (amikor valami fontos iratért közösen elmentek Janka gyerekkori házához) sokat tett hozzá ahhoz, hogy kicsit jobban megértsük Jankát, illetve ezzel Mira megkapta a löketet ahhoz, hogy csináljon is végre valamit.
Márk, Attila és Endre egy helyben totyognak. Az esetükben ez nem tragédia, mert a már első évadban megismert karaterjegyeiket viszik tovább ugyanakkora sikerrel. És ezekhez nem akartak újabbakat párosítani, csak a megállíthatatlanul haladó cselekményhez kellett igazodniuk, és a tőlük megszokott módon cselekedniük. Márk egy szinttel magasabb ligában kezdett arcoskodni, Attila próbált becsületesen élni, de nem ment neki, Endre igyekezett mindent kézben tartani, de folyamatosan kihúzták a lába alól a talajt, amiket mondjuk nem kellő magabiztossággal, az első évadban mutatott tökösséggel kezelt.
Indokolatlan retro
A múltban való merengés eredetileg azt a célt kellett, hogy szolgálja, hogy megmutassa Attiláék simlis életének epicentrumát, valamint Feri vendettájának alapját. Ehhez képest kaptunk még egy meglebegtetett vetélést, ami Márk és Endre közti szoros, látens (?) apa-fia kötelékre lett volna egy válasz, ha kiderült volna, hogy nem Attilától van a gyerek. Az is csak halványan volt jelen, hogy Janka eredetileg Hollós nője volt, csak aztán attila került közelebb a tűzhöz azon a bizonyos R-Go koncerten. Ezt foglalta keretbe az, hogy Janka elhagyta Attilát és Endre nője lett.
Hogy lehetett volna másként? Például úgy, hogy a balesetes visszaemlékezés az egy jelenet, a gilisztázás plusz vetélés kombó meg még egy, aztán amikor Attila arról beszél, hogy 25 év kellett, hogy kiszabaduljon Enosz markából, akkor jöhetett volna az, amikor megcipőzték és elvették tőle a parfümöket, aztán Janka szólt Endrének, hogy intézkedjen, és meg is van a nagy eredet történet. Így arra is juthatott volna idő, hogy egy kicsitt nagyobb rálátást kapjunk arról, hogy Endre miként építette ki a kapcsolatát az államtitkár úrral, miből lett az étterem, honnan nőtt ki a TansSped (vagy mi), nem beszélve arról, hogy Ferinek mitől lett akkora hatalma, hogy simán megölethet egy embert a börtönben, hogy kedve szerint utasítgathat rendőröket, és így tovább. Nem mellékesen feltűnt, hogy a múltban egy emberről nincs szó, a jelnben is szürke egérként kezelt Mira.
A hangulata még mindig egyedi, azzal nincs semmi baj. A fényképezés remek. A dialógusok sem lógnak ki a sorból. Ami kimondottan hibátlanra, sőt megdöbbentőre sikerült, az az ötödik epizód volt. De nem A Nagy Csata, a sokat emlegetett, négy napig forgatott utcai harc miatt, hanem a box meccs és a srác fejének csőkulccsal való szétverése miatt. Még a sok nácigecizés se volt bántó, akármennyire nem tűnt életszerűnek, ahogy a bunyó is inkább forgatókönyvírói elhajlás, Hollywoodból nyúlt ötlet, mintsem az élet, a magyar rögvalóság adta inspiráció végterméke lett, de annyira hatásos volt, hogy ez nem is megbocsátható hibája, hanem abszolút erénye az egész epizódnak, sőt, az addig lement négy résznek összesen.
A felsorolt hibákat azzal lehetne kiküszöbölni majd a harmadik évadban, hogy Krigler Gáboron, az HBO Magyarország forgatókönyv-fejlesztésért felelős kreatív producerén kívül pár külsős szakemberrel is elolvastatnák a félkész/kész forgatókönyvet, de az is elég lenne, ha egy-egy ötletelésre több független embert is bevonnának.
