De eddig azért az volt a csúcspont.
Mick Jagger producerelése alatt futó sorozat elég fasza, szó se róla. Biztos hűen átadja a 70-es éveket. Én nem tudhatom milyen volt, mert még anyám és apám is csak tinédzser volt. Ráadásul itt Magyarországon, nem Amerikában, ahol a sorozat játszódik, ugye. Így az ő elmeséléseik is hamisak. Minden, amire hagyatkozhatunk, az a ködös emlékű pop és rocksztárok elbeszélései...
Az HBO-s Bakelit célja - feltételezem - az, hogy megmutassa azt a korszakot. De a lemezkiadás mocskos oldaláról. Oké. Ez egy kvázi Empire, csak más az idősík. Nem is ez a baj. Itt Mick Jagger és Martin Scorsese kettőse lehet a gond. Kicsit mintha elfelejtették volna, hogy ez egy sorozat. Az épületes dráma kibontogatása, és a karakterépítés helyett inkább olyan időhúzó zenés blokkok vannak, amik ugyan jól néznek ki, de funkciójuk semmi. Pedig ez egy profin összerakott cucc.
Ott van a színesbőrű jezz zenész, aki a kezébe kapja Richietől a felvételeket, amiket még akkor rögzítettek, amikor nem ment tropára a csávó hangja. Akkor felállt a kanapéról, hirtelen megváltozott a díszlett, lett egy wannabe kis képzeletbeli szobakoncert. Szép volt, jó volt, mert nem csak az időhúzásról szól.
Bezzeg a karambol utáni jelenet, amikor a vidámparknál megjelenik egy gitáros, aki elkezd pengetni a sárgán megvilágított füstben.... Hát az nettó művészi ömlengés. De jön a második évad, ott már ki lehet gyomlálni ezeket az amúgy egyáltalán nem vészes dolgokat.
