Nincs ezen mit szépíteni, az utóbbiról van szó. Persze, akadt az új évad első részében is egy-két olyan jelenet, amin azért elmosolyodtam, de ide ennél azért már jóval több kell. Nem aktuális a téma, de még csak nem is vicces, a közbeékelt bevágások nem ütnek akkorát, mint anno a monociklin zsonglőrködő Hitler, de úgy általában sincs semmi új az egészben. Van az a mondás, hogy a régi, bevált csapaton nem érdemes változtatni, de ha több mint 10 éve ugyanazzal a kezdő 11 játékossal vezényelek le egy meccset, akkor azok bizony elfáradnak. És a közönség is. Lehet, hogy vén nyugger vagyok, akinek semmi sem elég jó, de ha egyszer lehet válogatni a szórakoztató műsorok között, akkor olyat nézek, ami tényleg leköt és megnevettet. Nem fogok kényszerből nézni valamit, mert anno földön fetrengve, gurgulázva röhögtem a Family Guy-on.

Kösz, Seth MacFarlane, de ha párévente kijön egy Tedhez hasonló mozi, akkor az ok, ez az évközben leadott pénhajhászás nekem nem kell, bocs.