Vegyes érzések kavarogtam bennem az RTL II zenei Hal a tortájánt nézve. De nem jó és rossz érzések hadakoztam bennem, hanem a kínos feszengés keltette instant agyfasz és a szégyen dúlt végtelen csatát. De tényleg, képzeljük el, hogy ennek a műsornak a bűnlajstroma olyan súlyos, hogy a címébe foglalt gesztipéterizálódáson átesett szóviccbűnözés teljesen el is hanyagolható.

Ez TÉNYLEG egy Hal a tortán, csak zenészekkel.

Felesleges mosakodni, ez az és kész. Így teljes joggal tehetjük fel a kérdést, hogy akkor mi az anyánknak van rá szükség? Merthogy ebben még a celebek bénázásait se nézhetjük, ahogy odaégetik a mántást és végül a szomszéd csinálja meg a raviólit vagy mit tudom én mit. Itt teljesen hétköznapi, Jóskapista civilek hívják meg egymást házibulizni, majd pontozzák a két előadott dalt és a vendéglátást. A baj a koncepcióval van. Ha zenei tehetségkutatót akarok nézni, akkor megnézem az X-Faktort. Abban vannak civilek is, zsűri is, dráma is, vagyis minden, ami kell, hogy lekösse a figyelmem az adott időre. Itt ez nincs meg. Nincs pompa, nincs csillogás és mivel nem is a haverjaimról van szó, ezért nem is érdekel, hogy vajon milyen lesz a házibuli. Most őszintén,

miért nézzem, hogy vad idegenek kényszeresen házibuliznak?

Ez volt bennem végig. Ott van 5 egymásnak tök idegen ember, akiknek még jó pofát is kell vágniuk ehhez az egészhez. És itt a véres castingra tudok csak gondolni, hogy biztos kitétel volt, hogy az adott szereplők, majd könnyen beilleszkedjenek 4 idegen és kameraman plusz a gyártásvezető és a hangmérnök társaságában. Én már attól rosszul vagyok, ha a társaságba valaki ismerőse becsatlakozik, mert vele alapvetően nem akartam találkozni, ő nem ismeri a poénokat, az előéletünket, nagyzolni akar, rá akar licitálni mindenkire és az egész laza bulika meg lesz baszva.De tényleg.

És a legrosszabb az egészben, ami ezt az egész szart még négyzetre is emeli, az

Nagy Feró narrálása

Miért nem lehet az ilyen vén rókákat elfelejteni? Egyszer jó volt, az X-Faktornál bevált, ott hiteles volt. Az ős Bikiniben kifejezetten istenkirály volt. A Beatrice se rossz, csak nem az én zeném. Erre most Kőbányait reklámoz és Partyzánokat narrál. Mondjuk a narrálás erős kifejezés, inkább verbálisan megerőszakolja a nézők agyát. Ha írják neki a szövegeket, ha magától nyomja, teljesen mindegy, mert nagyon gáz. Mindenki rokonságában megvan az a családtag, akivel évente egyszer kell találkozni valami nagy összejövetelkor, és az bőven elég is, hisz rém kellemetlen, ahogy ott ül és félbebaszva, büdös szájjal ontja magából a rosszabbnál rosszabb vicceket és totál inkorrekt beszólásokat. Na, Nagy Feró ebben a műsorban ezt a szerepet tölti be. Ugyanaz, mint amit Forgács Gábor csinál az Ezek megőrültek!-ben csak még rá is kontráz némi kényszeres lazasággal.

Önmagában is elég kínos ez az egész, de Nagy Feróval megfejelve meg pláne. A Partyzánok egy parttalan, sehova sem vezető, öncélú házibarkács Éjjel-Nappal Budapestbe oltott X-Faktor és Hal a tortán kitaszított szerelemgyereke. Borzalmas, baszki!